Májusi orgona / Syringa vulgaris Sp.

Llila virágú májusi orgona
(Syringa vulgaris Sp. > botanikai megnevezés)

Az orgona vagy májusi orgona, az a dísznövényünk, amit a mérsékelt égövön élő népeknek nem kell különösebben bemutatni, megjelenését magyarázni, virágát leírni, illatát ecsetelni. Az orgonához sok, nagyon sok érzet, érzelem, hangulat kötődik, idéződik fel, már a nevének említésével is. Sokaknak a tavasz eljövetelének egyértelmű jele az orgonavirágzás. Az orgona megjelenésének egyértelműen virágzása a csúcsa, amikor megtelik a környezete jellegzetes virágillatával, amely illatnak, a neve is orgonaillat, mert máshoz nem hasonlítható és össze-sem-keverhető más illattal, ez egyértelműen az övé, az orgonaillat. Elvirágzása után lombjával díszít, melynek sajátosságát, 5-12 cm nagyságú, szív alakú levelei adják, amiknek látványa szintén érzelmi húrokat pendít meg.

Az orgona május első felében, körülbelül két hétig virágzik, ami a különböző orgonafajták megfelelő összeválogatásával elnyújtható, még legalább két héttel. A Syringa vulgarist nevezik májusi orgonának is, ez a megnevezés a virágzási idejére utal. Az orgonafajták virágszíne igen változatos, vannak fehér, halvány-rózsaszín, rózsaszín, sötét-rózsaszín, pirosba hajló, bordó és kék virágszínű orgonafajták. Az orgona virágai kicsik, melyek nagy, változatos színű bugákká állnak össze. A tipikusnak mondható orgona-virágszín, az a halványlila.

Kedveltségét, szépsége mellett tűrőképessége is megalapozta, nem kényes a talajra, és jól tűri a kisebb szárazságot is. Az orgona értékét növeli még hosszú élettartama, akár száz évig is élhet.

Az orgona közepesen jó díszkerti viszonyokat kíván, talajra nem kényes, mészkedvelő, megbízhatóan télálló, fényigényes, lombhullató dísznövény. Olyannyira nem kényes a talajra, hogy még gyenge sziken is megél, tudni kell azonban, hogy a webáruházunkban is kapható nemes orgonafajták a jó minőségű, tápdús talajt nagyobb virágtömeggel és nagyobb virágzattal hálálják meg. Az orgona változatos és lenyűgözően szép virágzására bőven találni példát a KÉPEK fotói között. Az orgona mezofita igényű díszcserje, mely nyári szárazságot is jól viseli, természetesen azért az öntözést jó néven veszi.

Az orgonát elvirágzás után szükséges metszeni, amivel remekül formában lehet tartani. Az elnyurgult szárakat erőteljesen, akár tövig is vissza lehet vágni, a fiatalabb hajtások felét, a villás elágazás fölött szükséges csak levágni. Lehet a metszést virágzás és lombfakadás előtt is végezni, ez esetben váltómetszést kell alkalmazni, azaz az ágak csúcsán lévő villás elágazás egyik villáját erőteljesen, két fejlett rügyre kell vágni, míg a másik vesszőhöz nem kell nyúlni, az virágozni fog, majd a következő év tavaszán fordítva kell elvégezni ugyanezt a műveletet. Ezzel a metszési technikával az orgonabokor magassága kordában tartható, ugyan kevesebb virágot hoz, ám jóval nagyobb virágbugákat.

Hazája, származási Délkelet-Európa, a Balkán. Nyugat-Európába a XVI. század végén került, ám csak a XIX. század második felétől vált közkedveltté, amikor francia nemesítők munkájának köszönhetően, szebbnél szebb fajták kerültek forgalomba. Szín-gazdag, valamint féligtelt és telt virágú fajták sokaságát alkották. Mára a nemes orgonafajták száma meghaladja az ezret. Magyarország területén jól érzi magát, sőt sok helyen kivadult.

Szaporítása zölddugványozással nyáron történik, újabban mikroszaporítással is sokszorosítják az orgonafajtákat.

Felhasználása

A májusi orgona ültethető szoliterként,
→ értékes, gyönyörködtetően szép virágzása teszi erre alkalmassá.
Virágzó sövénynek is alkalmas, amennyiben magas sövény elérése a cél,
→ ez esetben az ajánlott ültetési tőtávolság 0,6-0,8 méter.
Díszparkokban nagy, színpompás foltok alakíthatók ki belőle, mivel terjedő tövű, ezáltal nagyobb rézsűk megkötésére is alkalmas.

Benapozott helyeket kedveli, talajjal szemben nem igényes, öntözési igénye nyáron, aszályos időben mutatkozik.