A levendula a Földközi tenger mellékéről származó, örökzöld félcserje, mely a gyógynövénykertek egyik fő alkotója, ennek egyik fajtája a Rosea, mely a díszkertek fontos szereplője. A napos helyeket kedveli, bírja a szárazságot. Levendulát Magyarországon először, a Tihanyi-félszigeten telepítettek, az 1920-as években. A levendulát elsősorban illóolajáért, annak egészségünkre, hangulatunkra és környezetünkre gyakorolt jótékony hatása miatt régóta ismeri és termeszti a mediterrán világ népessége, már a régi, római idők óta. A kozmetikai és gyógyszeriparnak ma is fontos alapanyaga. Díszítő értéke sem lebecsülendő, ezért díszkertjeink és díszparkjaink kedvelt növénye. Laza, meszes, jó vízáteresztő képességű talajt, meleg fekvést kedvel.
A rózsaszín virágú levendula holland nemesítésű, 40-50 cm magasra növő félcserje, virágai halvány-rózsaszínűek, 3-4 évenként ifjító visszametszést igényel, az idős, elnyurgult példányai drasztikus visszametszéssel megújíthatók, különben felkopaszodik! Elvirágzott képleteit minden évben távolítsuk el, ezzel biztosíthatjuk a tartós virágzás képességét éveken át! Ezen kívül szinte semmilyen gondozási igénye nincsen.
A rózsaszín virágú levendula halvány-rózsaszín virága kora nyáron virágzik, levele szürkés-zöld. Továbbá virága molyűző, melyet teljes virágzásban kell vágni, majd szárítani, ezután alkalmazható ruhásszekrényekben. Szárazságtűrő dísznövény, azonban az ültetés utáni első évben igényli az öntözést, majd begyökeresedés után már valóban jól bírja a szárazságot is, természetesen ilyen viszonyoknak kitett helyen nem produkál olyan szép virágdíszt, mint normál díszkerti körülmények között.
Az alapfajt, a levendulát több néven ismerjük: francia levendula, keskenylevelű levendula, valódi levendula, szagos levendula.
