Az 
ír borostyán, egy örökzöld kúszócserje, fiatal korban legyökeresedő, sűrű, gyepszerű állományt alkot, később a fák törzsére vagy egyéb támasztékra kapaszkodik. Ezekre, akár 15 méterig is felkúszik, ám leginkább 10 méteres magasig szeret kúszni, és befedni a támasztékot. Ilyen állapotában, amikor kúszik, használhatjuk térhatárolóként, kerítésre futtatva sövényként, mely esetben nyírással szabályozható növekedése, szélessége.
Az ír borostyán megjelenése nagyon hasonlít a közönséges borostyánéhoz, ám nem annyira agresszív a növekedése, nem is nő olyan magasra (a közönséges borostyán 30 méteres magasságig is képes felkapaszkodni). Kissé szebb a levele, mely fényes, sötétzöld, ugyanakkor erezete világoszöld. A levél formára karéjos, melynek íve tompa, kivéve a középsőt, mely csúcsos, kupola alakú, ez itt a jobboldali képen is jól látszik.
Az ír borostyánra jellemző, hogy kezdetben erőteljes a növekedése, ez előnyös, ha talajtakaróként használjuk, mert gyors borítást eredményez, így a gyomokat hamar elnyomja maga alatt. Kapaszkodóképessége visszafogottabb, ezáltal könnyebben kordában lehet tartani. Örökzöld lévén, üde levéldíszével, télen lehet szembesülni igazán, amikor díszkertjeinkben, díszparkjainkban egyéb szépségek már nem látszanak.
Hajtásai zöldek vagy zöldesbarnák, csúcsuk felé pirosodók. Vannak úgynevezett meddő-, és termőhajtásai, ezeken különböző megjelenésűek a levelei. A jellegzetes ír borostyán levelek, melyek megkülönböztetik a közönséges borostyán leveleitől, és a jobboldali fotón is láthatók, azok a meddő-hajtásokon vannak, nagyságuk 5-12, esetenként 15 centiméteresek. Szintén jól látható, hogy a levélváll szív alakú, a levélnyél hosszú, lilás-zöld színű. A termőhajtások levelei azonban ép szélűek, formájuk szív alakú, éppúgy a levélválluk is szív alakú.
Virágzása ősszel történik, a virágzata gömb alakú, színe zöldes-fehér és kifejezetten illatos.
Termése tél folyamán fejlődik, csoportot alkot, mely szabályos gömb alakú, a termések borsónyi nagyságúak, színük kékesfekete, megjelenésük tetszetős, különösen a téli időszak sivárabb színvilágában. A madarak igen szívesen fogyasztják, szét is hordják, így az ír borostyán, időnként, vadon is előfordul. Hamar termőre fordul, és ellentétben a közönséges borostyánnal, mely csak a felfutott részein terem, az ír borostyán alacsonyabb részein, vagy akár talajszinten is terem, így igazán dekoratív hatást kelt télidőben, amikorra termése beérik. Tudni kell róla, hogy a termése, ugyanakkor emberre mérgező.
Félárnyékos, árnyékos helyet kedvelő, kúszó díszcserje, mely árnyéki gyeppótlónak kiválóan megfelel, telepíthető. Jó mezofita viszonyokat kíván, szereti a kiegyenlített klímát, mely az árnyékos, félárnyékos helyeken adott. Ültetés után a fiatal borostyán igényel öntözést, ám később már a szárazságot is jól viseli. Tűző napra telepítve, erős téli hidegeken, levelei lefagyhatnak! Jó minőségű, üde, tápanyagban gazdag talajt igényel, de gyengébb minőségű talajon is kielégítően fejlődik, a kémhatásra (pH-értékre) nem érzékeny. Ahol jól érzi magát, sűrű, tömött felületet képez, és a gyomok nem tudják átnőni, támasztékra, kerítésre felfut, falra vagy fára pedig 10-15 méterig képes kapaszkodni.
Az ír borostyán levelei, bár a dísznövény örökzöld levelű, őszre lilás árnyalatot vesznek fel, ez itt a képen is megfigyelhető.
Az ír borostyán hazája Írország délnyugati területe. Újabban Magyarországon is egyre inkább terjed, mint már előzőleg olvasható, a madarak a termését széthordják, és mivel jól érzi magát klímánkon, így kivadult. Az ír borostyánt először 1727-ben említik, sokáig a közönséges borostyán változatának, fajtájának tekintették, ám 1890-ben önálló fajként ismerte el a botanika tudománya, ám sokan még ma is fajtaként nevezik meg (Hedera helix 'Hibernika', ám korrekten Hedera hibernica, tehát ír borostyán).
Az ír borostyán dísznövényként díszkertekbe, díszparkokba, temetőkbe ültetik.
Talajtakarónak kiválóan alkalmas,
→ mivel árnyéktűrő, ezért árnyéki talajtakarónak, gyeppótlónak is használható,
→ ilyen körülmények között jól érzi magát, kezdeti gyors növekedést produkál, így hamar tömött borítást képez!
→ az ajánlott ültetési sűrűsége talajtakaróként 1-2 db/m2.
Rézsűk megkötésére is megfelel, amennyiben az igényei biztosítottak!
Térhatárolónak is ültethető,
→ a nyírást jól viseli, így kerítésre, támasztékra futtatva jól beválik, növekedése kordában tartható,
→ ez esetben az ajánlott ültetési tőtávolság: 80-100 centiméter.
Teraszokon balkonládában jól érzi magát,
→ természetesen megfelelő nagyságú láda szükséges, kielégítő tápanyagellátással és öntözéssel,
→ a ládák téli óvásáról takarással gondoskodni kell, így az ír borostyán védetten telel, és tartósan díszít.
A fiatal ír borostyán igényel öntözést, ám később már az aszályosabb időszakok sem viselik meg!
Allergiás vásárlóink figyelmébe
Az ír borostyán virágzása ősszel történik, rovarok porozzák, tehát nem szél által történik a beporzása, így pollenallergiát nem kelt, ugyanakkor a méhcsípésre vagy a rovarok jelenlétére érzékenyek kerüljék ilyenkor a vele való foglalatosságot, ne közelítsék, hanem szemléljék tisztes távolságból virágainak szépségét, illatát!
Betegségei, kártevői
Öntözött, normál díszkerti viszonyok között az ír borostyánt betegségek, kártevők nem támadják.
Egyébként támadhatja ⇒ levéltetű és ⇒ pajzstetű, ám nem tesznek jelentős, vagy látványos kárt benne.
⇒Levéltetű
A levelek besodródását okozza, ahol az apró, puhatestű levéltetvek védetten húzódnak meg.
⇔ Védekezés
Az új, fertőzött hajtásokat vissza kell metszeni, és minél hamarabb el kell égetni (az erőteljes gyógyító beavatkozást az ír borostyán nem fogja megsínyleni, mert ilyenkor nagyon jól regenerálódik).
⇔ Vegyszeres védekezés
Felszívódó hatású rovarölő szereket kell használni, erre az Actara 25 WG, Mospilan 20 SP alkalmasak, ugyanis egyszerű, felszínen ható kontakt szerek nem eredményesek, mivel a szorosan összepöndörödött levelek között a tetvek védettséget élveznek és az ilyen típusú permetezőszerek nem jutnak a kártevők testéhez.
⇒ Pajzstetű (Coccoidea)
Viasz alapú védőpáncéllal rendelkező rovarkártevő.
⇔ Védekezés
Ültetéskor a helyének megfelelő megválasztása, a dísznövény kielégítő körülményeinek biztosítása.
Friss ültetés után, fiatal dísznövényen a következő két módszer is alkalmazható:
Rajzás kezdetekor a levelek szappanos vízzel történő lemosása.
Denaturált szesz szintén alkalmas erre a célra, beáztatott vattával lemosható a növény levele, szára. Ennek hatására a rovarok viaszos védőpáncélja feloldódik, valamint a petéik is elpusztulhatnak az így kezelt területeken.
⇔ Vegyszeres védekezés
A pajzstetvek pajzsa kiváló védelmet nyújt az élősködőknek, ezért csak a felszívódó növényvédő szerek hatásosak. Ezek a növényi nedveken keresztül jutnak el a tetvek szervezetébe, ilyen szerek a Basulin 600 EV és a Mospilan 20 Sp, melyek fertőzés idején használhatók.
Ezek mellett megelőzésképp, ajánlott ősszel és kora tavasszal olajos lemosó-permetezést alkalmazni. Az olaj elzárja a károkozóktól a levegőt, miáltal azok elpusztulnak, erre az Agrol és a Vektafid szerek jöhetnek szóba, ügyelve a készítmény töménységére, mivel örökzöld dísznövényről van szó.
