A 
homoktövis fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő díszcserje és haszonnövény. Természetes termőhelyein főként homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő. Lombhullató díszcserje, mely kihajtásban fénylő ezüstös lombú, így megjelenése, díszértéke igen jelentős. Levelei keskeny lándzsásak, váltakozó állásúak, fonákuk ezüstös csillagszőrökkel fedettek.
A homoktövis virágai sárgák vagy zöldes-vörösesbarnák, jelentéktelennek mondhatók és nem képviselnek komolyabb díszértéket. A porzós virágzat 4-6 szirom nélküli virágból áll, a termős virágzat sárga sziromszerű csészéből áll. A hím- és nőivarú virágai külön egyeden virágoznak, tehát kétlaki dísznövény, ami azt jelenti, hogy a termés érdekében a nőivarú példányok mellé szükséges ültetni hímivarú példányt is. A virágzás ideje hazánkban március-április. Termései úgynevezett álbogyók, melyek ovális vagy enyhén gömbölyded alakúak, 6–8 mm átmérőjűre nőnek, színük halvány sárgától a sötét narancssárgáig előfordul, tömege 0,2-1 g. Már augusztusban elkezdenek érni, és érésük egészen októberig tarthat, majd a termések tél közepéig díszítenek, amennyiben addig fogyasztás céljából le nem szedik. A nemesített fajtákon nagyobb méretű bogyók teremnek (az itt rendelhető homoktövis is nemesített, oltott, nagyobb bogyójú fajta - ASKOLA). Termésének díszértéke megtekinthető a KÉPEK fotói között.
A homoktövis 2–4 méter magasra nő, ideális termőhelyen 6 méteres magasságot is elérheti. Talajban nem válogatós, meszes talajon és enyhén savanyú talajon is, jól érzi magát, viszont a kötött, nedves talajt nem szereti! Nem tápanyagigényes, mivel szimbiózisban él sugárgombákkal (Actinobacteria), amelyek megkötik számára a levegő nitrogéntartalmát. Emellett átalakítják az oldhatatlan szerves és ásványi anyagokat, a homoktövis számára már könnyebben felvehető formába. A homoktövisnek mindezek mellett, igen fejlett gyökérzete van, amely képes megkötni a talajt meredek lejtőkön is, épp ezért kiválóan alkalmas telepíteni talajerózió elkerülése céljából, a talajeróziónak kitett területeken.
A homoktövist több országban termesztik gyümölcséért, 
a legnagyobb területen Kínában. Tibetben, többek között vérkeringési, emésztőrendszeri betegségek kezelésére, és a bőr égési sérüléseinek gyógyítására használták, már i.e. 900 évvel ezelőtt. Manapság, a gyógyszeripar a gyümölcshúst és a magból préselt olajat, alapanyagként használja. Gyümölcse fájdalomcsillapító hatású, és sugárártalom elleni szerek, nőgyógyászati gyulladásgátlók készítéséhez is használatos. Továbbá arckrémek és fogkrémek összetevőjeként is szerepel, valamint fekélyekre kenőcs is készül belőle.
Az élelmiszeripar pedig dzsemet, zselét, ivólét, szirupot, bort, likőrt készít gyümölcshúsából. Az északi termőhelyein élő emberek fontos téli vitaminforrása.
A homoktövis álbogyójában igazoltan előforduló, fiziológiailag hatékony anyagok: A-, C-, B1-, B6-, E és K-vitamin, karotinoidok, bioflavonoidok (pl. likopin), szerves savak (alma-, oxál-, borostyánsav), ásványi anyagok (K, Mg, Ca, Na, Fe, Mn, Cu, Co). Levelei és hajtásai 4-5% tannint tartalmaznak (ennek vérzéscsillapító és féregűző hatása van). A leveleiből főtt tea magas vérnyomás ellen fogyasztható.
A homoktövis az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Hazája Európa, Közép-Ázsia és Észak-Kína. Jelenlegi elterjedésének határai a Brit-szigetektől kelet felé Japánig és a Himalájáig tartanak. Eredetileg Nepálból terjedt el Eurázsiában az utolsó jégkorszak után. Magyarországon régebben több helyen is előfordult, főleg a Szigetközben voltak nagyobb állományai. Napjainkban egyedül Újpesten élnek természetes populációi, mely állomány 1974 óta védett.
A homoktövis mezofita dísznövény, de a közepes szárazságot is jól viseli. Remek várostűrő képességű. Kifejezetten fényigényes dísznövény. Használható szoliterként díszkertekben, valamint térhatárolásként sövénynek, esetleg védősövénynek ültetve, ebben az esetben 60-80 cm tőtáv a javasolt ültetési távolság. A nyesést kiválóan viseli, így nyírható sövény is nevelhető belőle.
