Csüngő nyír / Betula pendula 'Youngii'

Csüngő nyír
(Betula pendula 'Youngii' > botanikai megnevezés)

A csüngő nyír a közönséges nyírfa egyik csüngő lombú, feltűnően sajátos megjelenésű fajtája. Kérge szintén fehér színű, így télen is jelentős díszértéket képvisel díszkerti vagy díszparki környezetében. Fiatal vesszői vékonyak, inkább sárgás fehérek, majd a fiatal ágak kérge hófehér, aztán az idősebb csüngő nyírek törzsének kérge repedezetten fehér-fekete színt vesz fel. A csüngő nyír egy közepesen erőteljesen és közepesen gyorsan növekvő díszfa, jellegzetes lombkoronával rendelkezik, mely lombkorona ágai lecsüngők. Ez a sajátosan ható koronaforma adja - a fehér kérge mellett - a csüngő nyír másik jellegzetességét, sőt a legjelentősebb díszértékét. (A Youngii 200 cm magas törzsre oltva kerül forgalomba.) Mindezeken túl a levelei élénk zöldek, majd az őszi levelek sárgára színeződnek, ez így együttesen képezik a csüngő nyír egész évi díszértékét.

A csüngő nyírnek barkavirágzata van, melyből a könnyű, lapos, szárnyas makkocska-magokat, beérésüket követően, a szél messzire hordja. Virágai egyivarúak, egylakiak, szél által porzódók, lombfakadás előtt vagy azzal egy-időben nyílnak, ám ellentétben a közönséges nyírfával, a Youngii virágzása és termésképzése elhanyagolható, nem jelentős, ezáltal díszértéke sem számottevő, tehát nem képviselnek komolyabb díszértéket.

A csüngő nyír mezofita viszonyok mellett és hűvös klimatikus környezetben, enyhén savanyú talajon érzi jól magát, ám tűrőképes díszfa lévén, ettől eltérő körülmények között is helyt áll. Fontos azonban, hogy nyári kánikulában szükséges lehet öntözni, különösen a fiatal példányokat.

Az alapfaj közönséges nyír hazája Európa, Szibéria, Kis-Ázsia. Magyarországon is honos, elsősorban középhegységekben, főleg Nyugat- és Dél-Dunántúlon gyakori, jellemzően hűvös, hegyvidéki erdők lakója, ám mivel kiváló alkalmazkodó képességű, sem talajban, sem klímában nem válogat, és a tartós szárazságot is elviseli, így lényegében Magyarország területén bárhol telepíthető! A Youngii egy nemesített fajta, mely 1873 óta ismert.

(A közönséges nyírnek széles körű az előfordulása és az alkalmazási lehetősége, ez a szélsőségeket is elviselő tűrőképességének köszönhető, miáltal az északi félteke szinte minden zugában fellelhető. Észak-Amerikában és Kanadában is elterjedt, ezeken a helyeken invazív fajként tekintenek a nyírfára. Ausztrália mérsékelt éghajlatú területein is felbukkant, megtalálható. A nyírfaerdő számos madárfaj és egyéb állatfajok otthona, és a fákon számos rovarfaj telepedik meg. A nyírfaerdők a szellős, félárnyékos mivoltukból kifolyólag gazdag aljnövényzettel és fejlett cserjeszinttel rendelkeznek. A közönséges nyír változatos megjelenése és alkalmazása a KÉPEK fotói között megszemlélhető.)

Felhasználása

Főleg szoliterként kerül telepítésre, esetleg kisebb csoportokba ültetve díszparkok vagy nagyobb díszkertek látványos eleme lehet,
→ koronaformájának megjelenése, őszi lombszíne és színe kérge teszi erre alkalmassá.

Hatásos megjelenése érzékelhető itt a kis képen, ahol őszbe hajló időszakban uralja megjelenésével az előkerti környezetet.