Az amerikai ámbrafa igényes szépségű, lombhullató díszfa, mely Európában kuriózumnak számító dísz, különösen igaz ez Magyarországra, ahol nem túl gyakran ültetett, bár díszértéke okán nagyobb figyelmet érdemlő díszfa. Egyedi levélformája és lenyűgözően szép őszi lombszíne mindenképp alkalmassá tenné a nagyobb figyelemre, bár kissé korlátozza telepíthetőségét, hogy savanyú talajt igényel, meszes talajon kifejezetten rosszul érzi magát, szép zöld levélszíne sápadt sárgára vált, és az ámbrafa legyengül. Ezen segíthet, ha az ültetőgödrébe savanyú kémhatású tőzeg kerül, valamint a későbbiek során töve körül fenyőkéreg takarás javasolt, miáltal a talaj folyamatosan savanyú marad. Európában 1688 óta ültetik, főleg díszparkokba.
Az amerikai ámbrafa kérgét megsebezve egy aromás, mézgaszerű gyantát, az úgynevezett sztoraxot enged, ami a seb bezárását szolgálja. Ezt az anyagot a kozmetikai ipar előszeretettel használja illatszerek és különböző kencék illatának fokozására, továbbá a rágógumi gyártásához is felhasználják. A váladékképzés jellege miatt az ámbrafát mézgafának is sokszor nevezik. A fája erős, ezért hazájában a faipar is szívesen használja, készítenek belőle bútort, ajtót, parkettát, sőt vasúti talpfát is.
Az amerikai ámbrafa virága sárgászöld és gömbölyded, kis fejecskékbe tömörülve, április-május hónapokban nyílnak. Virágdísze díszértékét tekintve jelentéktelennek mondható. Termése hosszú kocsányon, 2-3 centiméteres, kis gömbökben, októberben érnek, színük barna, erősen hasonlítanak a platán terméséhez, valamint tavaszig a fán maradnak.
Az amerikai ámbrafa levele öt karéjt alkot, ez pedig a juhar leveléhez hasonlatos, levélszíne zöld, mely aztán ősszel gyönyörűen színesedik, és kárminpiros, narancssárga és lilásvörös árnyalataiban tündököl.
Az amerikai ámbrafa, hazája, mily meglepő, Amerika ezen belül az USA délkeleti része, valamint Mexikó és Guatemala, a folyók árterületeit, nedves talajú erdőket és tengerparti területeket részesíti előnyben. Napfényen és félárnyékban egyaránt jól fejlődik.
Mezofita díszfa, mely tápanyagban gazdag, laza, jó vízelvezetésű, savanyú kémhatású talajokat kedveli (ettől eltérő talajokon nem fejlődik kielégítően). Napon és félárnyékban is jól érzi magát, az ilyen helyeken fejti ki igazán díszértékét. Kielégítő öntözés mellett, megfelelő talajon városi parkokban és nagyobb díszkertekben egyaránt jól érzi magát. Származását tekintve délszaki díszfa, ezért az ültetés utáni első években kissé fagyérzékeny, majd később megbízhatóan télálló, a mérsékelt övi klímán is.
Szaporítása magvetéssel, dugványozással történik.
